Az idősebb kori szellemi hanyatlást gyakran kísérheti depresszió és szorongás. Hogyan jelennek meg  ezek a betegségek időskorban? Tehetünk-e valamit a megelőzésére, ha a családban vagy közeli barátaink között van olyan személy, akiről tudjuk, hogy demenciás (esetleg éppen Alzheimer-kóros) beteg?

Depresszió

Közismert, hogy a depresszió lényeges vonása a hangulat, a kedélyállapot zavara, általános lehangoltság jellemző. Nem mindegy azonban, hogy valakinek néha-néha rossz a kedve, vagy egy tartós, huzamosan fennálló állapotot látunk. A “klinikai depresszió” tartósan meglévő – hosszú hónapokon át állandósult – állapot, amelyet a szomorúság, reménytelenség jellemez, mely mély nyomokat hagy a beteg életén, szinte képtelen hétköznapi gondjait megoldani, tevékenységeit végezni, csökken az étvágy, az energia. Idősebb korban a hangulati zavarhoz fizikális tünetek is csatlakoznak.

Szellemi hanyatlás esetén gyakorinak mondható a depresszió jelenléte, főleg azokon, akiknél az ún. vaszkuláris (éreredetű) demencia, vagy a Parkinson-betegséghez társuló szellemi hanyatlás észlelhető.
Ha a betegen egyszerre fordul elő mindkét kórkép, ez igen sok hétköznapi nehézséget támaszt. Bármire sokkal rosszabbul tudnak visszaemlékezni, összetévesztenek dolgokat, visszahúzódóvá válnak. A depresszió kihat a viselkedésre is: az illető agresszívvé válhat, alvászavarai vannak, nem akar enni. Késői stádiumban jellemző lehet a súlyvesztés, a fokozott érzékenység.

Szorongás

Jól tudjuk, hogy a szorongás mindennapi életünk normális része egyben. Izgulunk, hogy sikerüljön valami, szorongunk egy utazás, vagy jelentősebb életesemény előtt. Számos esetben azonban a szorongás, az anxietás kórossá válik és nem szűnik idővel, ilyenkor már hétköznapi tevékenységünkben akadályozhat. Orvosi szempontból ismert formái a GAD (generalizált szorongás), a pánikzavar, a fóbiák és a kényszerbetegség.

Időskorban, demens betegek között gyakoribb a szorongás valamely formája. Itt is mondható, hogy az éreredetű demenciákban fordul elő többször, mint pl. Alzheimer-betegségben. Jellemző lehet a felhangolt, agitált állapot, a gyűjtögetés, az állandó csoportigény – az illető nem szeret egyedül maradni, gondozóját “kiskutyaként” követi. A beteg nyugtalan, folyton jön-megy.

A depressziónak és szorongásnak lehet néhány közös oka is, lássuk, melyek:

• Közelmúltbeli trauma, szomorú esemény
• Egyéb betegségek, vagy gyógyszeres kezelés mellékhatása
• Szociális izoláció, elszigetelődés
• Gyász, gyászreakció
• Aktivitások hiánya, unalom, céltalanság
• Fokozott stressz, aggódás anyagi okok, ill. a jövő miatt
• Korábban fennállt szorongásos, depressziós epizódok
• Öröklött hajlam

A demencia korai szakaszában érdekes, hogy a beteg még amiatt is aggódik, hogy elveszti emlékezetét… Depressziót, szorongást kelthetnek az agy kémiai változásai is. Az idősotthonban élő betegeken nagyobb a depresszió kockázata. Kevés a mindennapi aktivitás, nem találnak társra, társaságra stb.

Hogyan kezelhető az idős beteg depressziója?

Elsősorban pszicho(lógiai)terápiával és antidepresszánsokkal. Ez igazán akkor lehet hatásos, ha egyidejűleg alkalmazzák. A szociális elszigetelődés elkerülése is nagyon fontos: társas programok, közös aktivitások. Óvni kell az időseket a hirtelen erős ingerektől (erős fény, intenzív zaj stb.)
A pszichológiai kezelésben a pszichoterápia, viselkedésterápia, az egymást támogató (hasonló helyzetű) csoportok fontosak. Az antidepresszánsok rendelése a szakorvos feladata és kompetenciája.

Mit szeret a beteg?

• Kellemes érzéseket keltő tevékenységek, séták, kinti programok, régi fotók nézegetése
• Jól beosztott, strukturált mindennapi tevékenységek
• Hirtelen, erős ingerek kerülése, állandóság
• Személyes interakciók, beszélgetések, érintés, masszázs

Beszéljünk az orvossal!

Demenciás beteg rokon, hozzátartozó, barát esetén nagyon fontos az orvos megkeresése, ha valami szokatlan dolog, változás történik a beteg állapotában, vagy gyors rosszabbodás. Nem egyszerű az orvos számára sem a kérdés tisztázása, mert a demencia és a depresszió tünetei sokszor hasonlóak, átfedhetik egymást (pl. a beteg túlzottan felhangolt – vagy éppen teljesen passzív). A beteg eleve nehezen tud beszámolni saját érzéseiről, hangulatáról.

Mit tehetünk mi az idős depressziós, szorongó beteggel?

Segíthetjük néhány egyszerű technikával:
• Maradjon aktív – bármely fizikai és szellemi aktivitás segíthet, akár még az alvászavarokon is
• Beszéljen, mesélje el, mit érez – nagy segítség ha ezeket a problémáit megoszthatja szeretteivel, barátaival
• Táplálkozzon egészségesen – egy jó diéta sokat segíthet, főleg ha nem fogyaszt az illető (túlzott mennyiségű) alkoholt, koffeint.

Szerző: Dr. Székely Gábor

Forrás: Egészségkalauz