Abban többé-kevésbé konszenzus van, hogy minél kevesebb cukrot, minél kevesebb zsiradékot kellene fogyasztanunk, törekednünk kellene rá, hogy minél több zöldséget és gyümölcsöt fogyasszunk, minél nyersebb állapotában, annál jobb. Ezek a gondolatok ma már a legtöbb háztartásba eljutottak, mindenki tisztában van velük. Vagy mégsem?

A táplálkozás az emberi élet fenntartásának egyik legfontosabb eszköze. Alapvetően az étellel kerül be a szervezetünkbe az az energia mennyiség, amit a szerveink működtetéséhez és a testünk mozgatásához használunk fel. Ha kevesebb tápanyag jut a szervezetünkbe, akkor a testünkben felhalmozott tartalékokhoz nyúlunk, ha több táplálékot fogyasztunk, akkor feltöltődnek a belső készletek. A legtöbb ember esetében a személyes szükségleténél tartósan alacsonyabb táplálék bevitel fogyáshoz, a tartós túlevés elhízáshoz vezet. Aki fogyókúrázott már valaha, ezzel teljesen tisztában van.

A tápláléknak nem csak mennyiségben kell megfelelőnek lennie, de előnyös, ha egészségesen is étkezünk. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy mi számít egészséges táplálkozásnak, előfordul, hogy egy-egy étel megítélése idővel megváltozik. Ám, ha eltekintünk az egyes élelmiszer előállító és forgalmazó cégek aktuális kereskedelmi és marketing szempontjaitól, abban többé-kevésbé konszenzus van, hogy minél kevesebb cukrot, minél kevesebb zsiradékot kellene fogyasztanunk, törekednünk kellene rá, hogy minél több zöldséget és gyümölcsöt fogyasszunk, minél nyersebb állapotában, annál jobb.

Valóban joggal vethető fel a kérdés, ha az egészséges táplálkozásra vonatkozó, az orvostársadalom által egyöntetűen osztott és hangoztatott álláspont ennyire közismert, akkor mi, hétköznapi emberek (magunk közé értve az orvosok jó részét is) miért nem táplálkozunk egészségesen? A szokásszerű válasz Magyarországon, hogy az egészséges ételek drágábbak, mint a hagyományos ételek, és nehezebb is hozzáférni a szükséges alapanyagokhoz. El kell ismerni, hogy az élelmiszerek hozzáférhetősége területileg még sok egyenlőtlenséget mutat. A kisebb falvakban nem lehet ugyanazt a kínálatot megtalálni, mint a városokban vagy Budapesten, de azt is tapasztalhatjuk, hogy e téren rohamosan változik a helyzet. Az árakban is a kiegyenlítődés felé tartunk, és be kell ismernünk, hogy egyszerű, közismert alapanyagokból is készíthetnénk egészséges ételeket, az egészséges táplálkozás nem azonos a drága, egzotikus hozzávalókkal. Éppen ezért az egészségtudatosság kérdésével foglalkozó szakemberek inkább egy másik választ emelnek ki. Álláspontjuk szerint az emberek hajlamosak alábecsülni egy-egy jelenbeli cselekedetük hosszútávon bekövetkező negatív következményének a kockázatát. Magyarul azt mondják, hogy legtöbben úgy hisszük, ha megeszünk még egy gombóc töltött káposztát, vagy még egy krémest, az nem fog megártani. Abban a pillanatban valószínűleg nem, de ha ezzel a mentalitással viszonyulunk az étkezéseinkhez, évek, évtizedek alatt jelentősen rontjuk a saját esélyeinket. Elég, ha csak a túlsúlyosságból adódó egészségügyi problémák sokaságára gondolunk.

Arra is választ kell adnunk, hogy miért ragaszkodunk olyannyira a bizonyítottan egészségtelen ételekhez és étkezési szokásokhoz. Észre kell vennünk, hogy minden, amit megeszünk, ahogyan eszünk, amikor eszünk, és bizonyos mértékig, amennyit eszünk, sajátosan a kultúránk része. Ezt a szokásokban és rítusokban generációk során átöröklődő kultúrát észrevétlenül megtanuljuk és magunkévá tesszük, természetessé válik számunkra. A felmenőink, a családunk egyedi szokásai kismértékben eltérhetnek a kultúránkban fellelhető általános jellegzetességektől, de valójában nem jelentős az eltérés. Olyan közismert dolgokról van itt szó, mint pl. „naponta meleg ételt kell enni”, „egy kupica pálinka evés előtt jó étvágyat csinál”, „nincs is jobb egy jó velős pacalnál”, „ne maradjon semmi a tányéron”, „az lesz az angyal, aki előbb megeszi az ebédjét”. Mindenki tudja folytatni a sort. Ezek mind az étkezéshez kapcsolódó kulturális konstrukciók, amelyek igazságtartalmát ma még kevesen vitatják. A szokások csak nagyon lassan változnak.

Van még egy további tényező a háttérben, ami láthatatlan erővel befolyásolja az étkezési szokásainkat. Sok tízezer évre visszavezethető evolúciós örökségünkről van szó, amely mára már leginkább genetikusan örökítődik át. Emberősünk nagy valószínűséggel opportunista evő volt, azaz azt ette, amit talált, és akkor ette, amikor lehetett. Nagyobb túlélési esélye volt a zsírtartalékokkal rendelkező embereknek, mert az esetleges zord körülmények közepette (például a legutóbbi jégkorszak idején) az élelemhez való hozzájutás nem volt magától értetődő. Ennélfogva sok olyan beállítódás öröklődik tovább ma is, ami arra ösztönöz bennünket, hogy gyorsan, sokat és minél nagyobb kalóriaértékben együnk.

Fábián Tamás
pszichológus