Tömegesen húzódnak be a lakásokba az idegenhonos, kártékony poloskák: sokan vannak, zavaróak és alkalomadtán elviselhetetlen bűzzel járnak. Meg kell tőlük szabadulni, de hogyan?

Rendszertanilag a poloskák nem tartoznak a bogarak rendjébe, népi elnevezésük mégis nagyon találó: büdösbogár. Ha veszélyben érzik magukat bűzmirigyükből kellemetlen szagú váladékot lövellnek ki. Remek taktika, a ragadozók étvágya hamar elmegy tőle, de a lakásokat is bűzzel árasztják el, ha az ember eltapossa őket vagy csak meg akarja fogni, hogy kitessékelje. Ettől függetlenül is igen kellemetlen érzés sok tucatnyi jókora rovarral osztozni a lakáson.

Hazánkban a poloskák számos faja honos, jellemzően imágó állapotban, azaz kifejlett formában telelnek át, ehhez pedig a hideg közeledtével védett zugokat keresnek. Egyes években lehetnek olyan területek, ahol őshonos poloskáink, mint például a bencepoloska emberi hajlékokba is betéved, de ez egyrészt ritka, másrészt azt a pár egyedet sokszor észre sem vesszük. Ami most folyik, az valódi invázió, a „támadók” pedig az emberi tevékenységgel behurcolt fajok: a „barna”  az ázsiai márványospoloska, a „zöld” pedig a vándorpoloska. Előbbi a 2000-es évek elején tűnt fel hazánkban, utóbbi előfordulása 2013-tól ismert, mindkettő nemzetközi szállítmányok potyautasaként érkezhetett Ázsiából, illetve Kelet-Afrikából és Dél-Európából. Úgynevezett inváziós fajokról van szó, amelyek természetes ellenségeiket, népességüket tizedelő kórokozóikat hátrahagyva elképesztő mértékben képesek elszaporodni új élőhelyükön.

A bűzön túl az ember számára teljesen ártalmatlanok, ráadásul a lakás számukra a lehető legrosszabb választás: az állandó, száraz melegben elpusztulnak, a tavaszi nagytakarításnál már csak kiszáradt vázukat söpörhetjük ki az ágy alól, szekrény mögül. Valódi kárt a mezőgazdaságnak okoznak kiskertektől egész a nagyüzemekig.

Növényi nedvekkel táplálkoznak, gyakran a terméseket szívogatják speciális szájszervükkel. A vándorpoloska jelentős károkat okoz immár Magyarországon is elsősorban a hüvelyesekben, paprikában, paradicsomban, uborkában. Az ázsiai márványospoloska a gyümölcsöket sem kíméli, az Egyesült Államok keleti részén – ahol ugyancsak inváziós fajnak számít – mára az alma egyik meghatározó kártevője, ám jelentős veszteségeket okoz a körtében, őszibarackban, kukoricában, szójában is.

A védekezés rendkívül nehéz, hiszen szedéshez közeli állapotban lévő termést elég kockázatos rovarölő szerekkel kezelni, illetve a poloskákra hatásos széles spektrumú készítmények a hasznos élőlényeket is válogatás nélkül elpusztítják. Otthon a védekezés legjobb módja egyértelműen a megelőzés, ami esetünkben a szúnyoghálót jelenti. De vigyázat, elég egy apró rés a pajzson, a poloska meg fogja találni. Máskor a gumikesztyű tehet jó szolgálatot: fogjuk meg a poloskát és húzzuk le a wc-n, vagy pedig dobjuk egy zacskóba, és tapossunk rá. A bűzbomba ugyan eldurran, de sem a kezünk nem lesz kellemetlen szagú, sem a padló vagy a fal, ha esetleg csak simán lecsapná az ember. Még jobb, ha nejlon zacskót húzunk a kezünkre, egy gyors mozdulattal elkapjuk és belefordítjuk a poloskát. A szag a nejlonban marad, a „fegyver” többször és kényelmesen használható. A legelegánsabb megoldás azonban a porszívó, főleg ha egyszerre több rovart is lefüleltünk a lakásban. Ebben az időszakban érdemes alaposan átporszívózni a legrejtettebb zugokat is hiszen rendkívül ügyes rejtőzködőkkel állunk szemben. Aztán a porzsákra is ajánlott párszor rálépni, mielőtt megy a szemétbe. Ha nem eldobható,  ürítsük zacskóba és ott tapossuk meg.

Általában elítélendő, ha valaki bármilyen teremtmény elpusztítására buzdít, de az idegenhonos kártevőkkel kapcsolatban mégis indokolt. Ha valaki bármilyen megfontolásból élve tessékeli ki őket a szabadba, az olyan, mintha a kamrában patkányt fogunk és a szomszéd konyhájában engedjük el.

Forrás: 24.hu